Isten az utcán, a téren
Az úrnapi szentmisét követően körmenetet tartottak a központi park körül, melynek négy pontján az evangéliumot olvasták, Schönberger Jenő püspök pedig az Oltáriszentséggel áldotta meg a híveket.
Minden évben tanúságot tesznek a szatmárnémeti katolikusok arról, hogy az Úrnapja kiemelkedően fontos ünnep számukra, és idén is sokan elmentek az este hét órától kezdődött szentmisére. Krisztus Testének és Vérének főünnepén azt ünnepli a katolikus világ, hogy Jézus a szentmisében átváltoztatott kenyér és -bor színe alatt valóságosan az emberek között maradt. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején ennek jelentőségét emelte ki: "Ezen a napon adunk hálát a jó Isten végtelen nagy kegyelméért, irgalmáért, mellyel egyszülött fiát nekünk adta. Az Úr Jézus megígérte, velünk marad minden nap a világ végéig, és itt van Ő, a szent színek alatt. Ez a mi hitünk. A legnagyobb hódolat, tisztelet és imádat illeti őt. Ezt a dicsőítést akarjuk megadni most neki, tudatosan."
A szentbeszédet Hársfalvi Ottó általános helynök mondta, a titokra, a misztériumra irányítva a hívek figyelmét és buzdítva őket, legyen vasárnapról-vasárnapra lelki táplálékuk: "Minden szentmise az Eukarisztiának az ünnepe. De van két nap, amikor különösképpen is megemlékezünk róla, az egyik nagycsütörtök este, a másik pedig ez a mai nap, Úrnapja, amikor dicsőségesen, körmenettel ünnepeljük a köztünk jelen lévő Jézust. Minden szentmisében a pap rámutat a kenyérre és a borra, Krisztus testére és vérére ezekkel a szavakkal: íme, hitünk szent titka. Titok ez, és amikor titokról beszélünk a teológiában, arra gondolunk, hogy valamit nem érthetünk meg, nem vagyunk képesek emberi ésszel felfogni. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges, hogy egy kis ostyában jelen van Jézus, a hatalmas Isten egyszülött fia. Nem jelkép ez, hanem valóság, két évezreden keresztül valljuk, hogy ez hitünk titka, csúcsa és forrása. Feltekintünk rá, és azt mondjuk, 'köszönjük Jézusunk, hogy nekünk adtad magad, hogy itt maradtál'. Ezért soha ne legyen vasárnapunk szentmise nélkül, és ne legyen szentmise szentáldozás nélkül. Ma hitünknek a nagy titkát körbehordozzuk a körmeneten. Ünnepeljük és áldást osztunk vele. Mindezzel tanúságot teszünk a hitünkről, mert szükségünk van rá a mindennapi életben. Szükségünk van az ünnepre, amely kiemel és felemel bennünket, és szükségünk van az áldásra, amely Isten számára foglal le bennünket, felé irányít és elszakít a gondokkal teli világból. Küzdelem az életünk, harc a megélhetésért, az emberi méltóságért, és ehhez kell az erő, a bátorítás. Ezt adja meg nekünk az Eukarisztiában velünk maradt Jézus."
Az áldozás után Schönberger Jenő püspök az utcára vitte az Oltáriszentséget, amely mögött felsorakoztak a szentmisén a Székesegyházban helyet foglalt, illetve az áldozatbemutatást kintről követő hívek. Így kezdődött a körmenet, melyben a résztvevők valóban tanúságot tettek az Eukarisztiába vetett hitükről: jelenlétükkel, kiállásukkal, imájukkal. A forgalom leállásával csendes lett a városközpont, az ima és az ének szavai töltötték meg, az áldás pedig mindenkinek szólt. Azért, hogy béke és nyugalom, Isten legyen az utcákon és tereken is, ahogyan az úrnapi körmenetben valóságosan, testben is volt.
